Na, ha a komposztáló felől találtál ide, akkor annak a templomnak és szerzetesi rendháznak a környékét már ismered. (Ha nem, a beágyazott link alatt megtalálod.)

A hozzánk közelebb eső templomnál, ahol viszont nincs komposzt, helyette roller-, gördeszka- vagy görkorcsolya-, és (kisebbeknek) bicikli-pálya. Mivel hatalmas a tér előtte, meg mellette a sétáló-utca, ezért ilyesmire szokták használni kisebb és nagyobb gyerekek. Bár – mivel bizonyára látták előre a hatóságok – ki van téve a tábla, hogy “a megengedett sebesség a lépés sebessége”, de azért mégis mindenki gurul.

Én leginkább a templomlépcsőn üldögélek és olvasok, míg a gyerekek görkoriznak (már amikor az idő engedi most már, télen persze eszemben sincs).

Ez is egy érdekes változás. A régi életemben ilyen nem nagyon fordult elő: hogy kiülök a dombtetőre (vagy a napsütötte templomlépcsőre) és olvasok, egy bármelyik hétköznap délutánján. Hihetetlen, hogy mennyire lelassult az életünk, és ettől mennyire nyugodtabb lett minden(ki).

De vissza a rovarhotelhez.

Szóval ez a társasház, amit a hasznos rovarok számára állítottak föl, itt áll a templom oldalában, innen nézve bal felől.

Olyan természetes anyagokat tartalmaz, amelyben a rovarok nem csak lakni, de szaporodni is tudnak, éppen erre lett kitalálva. Van benne korhadt farönk, szalma, avar, kő, tégla… mit tudom én:

Azt írják, hogy nem telepítik be mesterségesen a lakókat (amelyek elengedhetetlen szövetségeseink a növények kártevői ellen), hanem lehetőséget adnak nekik a beköltözésre és a szaporodásra. Hogy aztán gondoskodjanak a virágok beporzásáról és hogy fogyasszák a káros rovarokat. Lakhat benne katica, zengőlégy, fülbemászó, poszméh.

Ez egy nagy, városi példány. De kisebbet bárki alkothat otthon is, erkélyre, ablakba, kiskertbe. Itt látható egy olyan típus például.