Na, ha a komposztáló felől találtál ide, akkor annak a templomnak és szerzetesi rendháznak a környékét már ismered. (Ha nem, a beágyazott link alatt megtalálod.)
A hozzánk közelebb eső templomnál, ahol viszont nincs komposzt, helyette roller-, gördeszka- vagy görkorcsolya-, és (kisebbeknek) bicikli-pálya. Mivel hatalmas a tér előtte, meg mellette a sétáló-utca, ezért ilyesmire szokták használni kisebb és nagyobb gyerekek. Bár – mivel bizonyára látták előre a hatóságok – ki van téve a tábla, hogy “a megengedett sebesség a lépés sebessége”, de azért mégis mindenki gurul.
Én leginkább a templomlépcsőn üldögélek és olvasok, míg a gyerekek görkoriznak (már amikor az idő engedi most már, télen persze eszemben sincs).
Ez is egy érdekes változás. A régi életemben ilyen nem nagyon fordult elő: hogy kiülök a dombtetőre (vagy a napsütötte templomlépcsőre) és olvasok, egy bármelyik hétköznap délutánján. Hihetetlen, hogy mennyire lelassult az életünk, és ettől mennyire nyugodtabb lett minden(ki).
De vissza a rovarhotelhez.
Szóval ez a társasház, amit a hasznos rovarok számára állítottak föl, itt áll a templom oldalában, innen nézve bal felől.
Olyan természetes anyagokat tartalmaz, amelyben a rovarok nem csak lakni, de szaporodni is tudnak, éppen erre lett kitalálva. Van benne korhadt farönk, szalma, avar, kő, tégla… mit tudom én:
Azt írják, hogy nem telepítik be mesterségesen a lakókat (amelyek elengedhetetlen szövetségeseink a növények kártevői ellen), hanem lehetőséget adnak nekik a beköltözésre és a szaporodásra. Hogy aztán gondoskodjanak a virágok beporzásáról és hogy fogyasszák a káros rovarokat. Lakhat benne katica, zengőlégy, fülbemászó, poszméh.
Ez egy nagy, városi példány. De kisebbet bárki alkothat otthon is, erkélyre, ablakba, kiskertbe. Itt látható egy olyan típus például.
Zseniális ötlet! Látványos nagyon, kis helyet foglal és még “zöld” is, ja meg nen is kerül sok pénzbe…
És ezt is “közösségben” lehet létrehozni…