A parkolóautomatákon jelentek meg a minap ezek a kis fecnik: “Próbálja ki a bicajt, szebb…!”… vele az élet? Vagy szebb, mint az autó? Vagy szebben mutatunk rajta? Vagy szebbnek látjuk vele a világot?

Bármelyik, vagy mindegyik: értse, ki hogyan akarja, az ábra mindenesetre világos(abb), ha nem is szebb… 🙂 : az autó szennyez, a bicikli meg nem. Ezen felül megvan a napi testmozgás is (bármilyen hihetetlen, a combizmokon kívül a hasizmokat is erősíti :-), igaz, azért nem olyan, mint egy jó kis BodyArt torna, de nem is azzal szeretne vetekedni.

 

A napi betevőnek azért megteszi (és a tornának máskorra kell kijelölni a helyet a hetirendben).

Arról már nem is beszélve, milyen jó kis dizájnelem egyes fotókon.

Az az igazság, hogy ebben a városban tényleg megoldható könnyedén a biciklis életmód, egyéb helyekkel ellentétben, ahol nem ilyen egyszerű. Kicsit érintettem a témát korábban, ebben a másik bejegyzésemben, azt már nem is fejtegetem tovább. Nekem a megváltás még mindig, ennyi hónap után is, naponta biciklire ülni. Azt hiszem, ezt utáltam a legjobban az utolsó időszakban a korábbi életünkben: ahogy beraktam hátra a gyerekeket, aztán kanyarogtam velük újra és újra ugyan azokon az utcákon… És nem csak én, ők sem szerették.

Amikor készültem erre a biciklis életmódra az autós helyett, először azt gondoltam, majd ehhez az állandó farmer, kapucnis pulcsi. Aztán elnéztem, micsoda gyönyörű ruhákban tekernek ezek a francia nők, minden korosztályban, minden időben. Úgyhogy én sem dobtam ki a ruháimat…

De persze nem csak a nők, férfiak is: öltönyös, nyakkendős üzletemberek ugyanúgy, ahogy a trendi kamaszok, legfeljebb a sebességben van különbség. A kisebb gyerekeket biciklin szállítják a szülők, ha egy van, ülésben, ha több, akkor valamilyen biciklis-kocsiban, most már ebből is annyiféle van, mint hordozókendőből.

És tényleg télen sem rakta el senki a biciklit, szóval nem kell most, tavasszal újra elővenni.

Ez a helyi klímáról is sokat elmond. Egyszer történt meg, hogy indultam (volna) a gyerekekért délben, és úgy találtam a biciklit, hogy az ülésre volt fagyva egy réteg hó. Egy mozdulattal letöröltem. És boldogan mosolyogtam magamban, mert eszembe jutott, hogy a legutóbbi télen még hosszan kaparásztam a szélvédőt…

 

… most meg, Ülök a csomagtartón, a szoknyám lobog a szélben (itt nem látszik) meg a hajam is (az sem), és újraélem boldogult kislánykoromat. Csak akkor a nővérem tekert, vagy még gyakrabban kedves nagynéném, és egyik se hajtott így, mint a férjem és a kulisszák sem így néztek ki. Úgyhogy csak részben nosztalgia, mert kb 30 éve nem ültem senki biciklijének csomagtartóján, de ez most olyan érzés, mint egy francia filmben.. 😉

 

Ezzel próbálom meglátni a jót abban, hogy ellopták Máté biciklijét (is), és ezért valahányszor elalszik – gyakorlatilag minden nap – az apjáét használja (de így is elkésik). Mi meg így ketten osztozhatunk az enyémen, már ha egy irányba megyünk.

Mert a témához tartozik, hogy a biciklilopás amúgy itt egy igen virágzó üzletág. Egyrészt rendszeresen lelopják egy-egy elemét (csengő, lámpa), ami könnyen levehető, ezért azokat a legjobb eleve levenni róla minden alkalommal, és magunkkal hordani. Aztán időnként eltűnik egy-egy kerék is, de sajnos az egész biciklit is viszik, ha úgy adódik.

A három kicsiét egyszerre lopták el az egyik péntekről szombatra virradó éjjel. Egy hétre rá a Mátéét. Simoné még tavaly tűnt el, mindjárt az első hónapban, miután ideköltözött, világos nappal, mialatt megebédelt. Új, értékes, korrekt biciklit ezért nem is érdemes venni, csakis használtat, régit, olcsón, de úgyis ellopják, ezt eleve bele kell kalkulálni. És a legjobb, ha nem kötődünk hozzá egyáltalán (amit nehéz megoldani, az ember általában szereti a cuccait).

A korábbi években is lopták el egy-egy biciklinket, amikor itt éltünk. Így megy ez, mígnem sorra megelégeljük, és akkor lesz mindenkinek városi biciklije, amit a Vélhop-tól bérel (ez a hosszabb-rövidebb időre idelátogatóknak is a legjobb megoldás a közlekedésre), mert azt elvileg nem érdemes ellopni (de poénból simán lehet azt is), vagy pedig megjelölteti a biciklijét az ember. Ami azt jelenti, hogy kap egy ilyen számot, mint ez itt, és ha el is lopják – tényleg nem érdemes, mert nem lehet eladni – ennek utána lehet menni, és meg is lehet találni.

Bicikliút – mondhatnám – mindenütt van, sehol sem szakad csak úgy hirtelen vége, de azért nem mondom, mert pont itt, a mi kerületünkben nincs egy szakaszon a főútvonalon. Viszont ma kezdték el ennek létrehozását, úgyhogy most már tényleg lesz itt is, tehát mindenütt.

 

Az őrületes bicikliforgalomról tanúskodik ez a számláló is, amely a mellette elhaladó biciklistákat számlája, és mint itt látható, január 8-án már 28 782-en voltak, március közepére meg már 355898 -an 🙂

A katedrális meg olyan itt, mint Párizsban az Eiffel-torony: bármerre nézünk, mindig ott van a háttérben :-).