Ez a helyes rózsaszín űrállomás kérem az óvoda könyvtára. Csak az óvodáé, az iskolásoknak másik van a saját épületszárnyukban, azt is mutatom majd. Bár az iskolások mindig irigykednek erre a babzsákok meg a párnák végett, de az övékében meg kanapék vannak.

 

Heti kétszer, de legalább egyszer minden ovis csoport (és iskolás osztály is) programszerűen ellátogat a könyvtárba (a folyosó végére), azon felül, hogy természetesen a csoportszobában is vannak könyvek. De könyvtárba járni kell…

Az itt 3 éves kortól “intézményileg” is szokás. Hosszan tudnám sorolni, mi minden “rossz” (legalábbis más) az itteni óvodai rendszerben (majd meg is teszem), mert tényleg érthetetlen, hogy ilyen jó iskolarendszer mellett hogy lehet az óvodás korosztállyal ilyen “mostohán” bánni, de ez például jó. És most nagyjából értem, hogy mitől van a franciáknak olyan könyv- és olvasási kultúrája, amilyen. Hogy minden korosztálynak többféle igényes, csodás havilapot, magazint gyártanak, és azokra van is igény, van kereslet.

Majd minden a mesék, a történetek köré rendeződik. A csoportban (itt osztálynak hívják az ovisoknál is, na ez pl. az egyik rossz, mert nem csak annak hívják, hanem az is) van sok “meseműhely” (ezt is szó szerint fordítom, itt a “műhely” kifejezést használják a mi óvodai “foglalkozás”-unkra): van egy adott mese, annak egy szépen illusztrált kiadása, abból a figurák papírból kivágva, a könyvbe elhelyezve, és akkor a “műhelymunka” azt a mesét a figurákkal elmesélni, eljátszani, a “bábokkal” előadni… A könyvtárban meg felolvasást is hallgatnak, illetve választanak maguknak könyvet, amit ott lapozgatnak. 

Itt simán látni gyerekeket az utcán könyvet bújva: míg a szülők beszélgetnek, három négy kisgyerek elmerül egy könyvben. Egész kicsi kortól hordanak magukkal könyvet, azt hoznak “játszónapra” az óvodába, azzal indulnak sétálni, és a szerda délutánokon (amikor nincs iskola-óvoda), tele vannak a gyerekkönyvtárak. Tényleg minden korosztály beül és olvas…