Ez egy közösségi komposztáló az egyik templomkertben, a kerületi könyvtár közvetlen szomszédságában, a játszótér mellett. Tök jó, így amikor az ember misére megy, vagy a játszóra a gyerekekkel, vagy a könyvtárba, viheti a komposztálnivalóját is…

Egyébként csak szombat délelőtt vannak a ládák nyitva, máskor le vannak lakatolva. De a közösségi hangulat szombat délelőtt tényleg a komposzt mellett is pont olyan, mint amilyen a vasárnapi miséről kijövet, a templom előtt beszélgető gyülekezet körében. Íme:

A bicikli a nagy fehér vödörrel itt a jobb szélen, az enyém. A vödör is: nálunk egy hét alatt megtelik egy ekkora méretű. És télen nem volt probléma, a konyha erkélyén simán elvolt. Csakhogy már a tavaszi nap is pont rásütött, az első legyek azonnal megtalálták, szóval nem nagyon lehet majd egy hétig gyűjtögetni, valami más megoldást kell találni. Persze a városban több komposztáló is van, és mindegyik más napon “nyit ki”, de azért mégsem biciklizném körbe a várost minden másnap a kis komposztommal. Pedig – nem tagadom – jót tesz testnek léleknek egyaránt: a testnek a biciklizés, a léleknek a komposztálás, értelemszerűen :-). Kész öröm a lakosokkal ilyen céllal összejárni, tényleg mise utáni hangulat, nem is tudom máshoz hasonlítani (pedig olyan sok misén azért nem vettem részt életemben), mindenféle ember jön a kisebb-nagyobb vödrével (a nemzetközi pályaudvar hangulat itt is, mint már említettem máshol), egyáltalán nem vagyok kuriózum köztük. Jön fülhallgatós nagykamasz-fiatal felnőtt, jön kosztümös harmincas, jön nagypapa unokával, vagy anyuka gyerekekkel, ifjú szerelmespár, és még sorolhatnám.  Aztán van, aki visz a “kész” termőföldből is, a szobanövényeiknek odahaza. Öröm nézni!

Hát nem szép például ez itt? Ugyanott készült a fotó, amiről én beszélek, ez itt bizony egy apuka kisbabával a hordozókendőben (ebben is nagyot fejlődtek, 18 éve még én voltam az egyetlen ilyen csodabogár errefelé):

Az Eurométropole című ingyenes városi magazinból fényképeztem ki, ez a száma éppen teljes egészében a hulladékcsökkentésről szólt: “Az állampolárok mozgósítása a hulladékcsökkentés érdekében” volt a főcíme. A cél pedig a zéró hulladék, ez a szlogenje: “zéró hulladék, zéró pocsékolás – egy kihívás a jövőnkért”.

Egy csomó hasznos tanács volt benne, ha van rá érdeklődés, majd mondom is őket, csak már nem ugyanebben a bejegyzésben, túl hosszú lenne. De azt például innen tudtam meg, hogy elég három háztartás ahhoz, hogy a város felállítsa nekik egy kijelölt helyen a komposztálót. Nekem például az lenne a legjobb megoldás, ha lenne az udvarunkon, ehhez még két szomszédot meg kell nyernem (még hozzá se kezdtem). Mert most egy elég rendetlen, gondozatlan udvarunk van, igaz, csak a földszinti szomszédok járnak ki oda, és még ők sem nagyon. De attól még közös. Simán elférne benne egy komposztáló, és egy másik részen pedig a termőföldekkel teli ládák saját paradicsomnak, fűszernövénynek. Pontosan így működik máshol is. A közösségi komposztban “kitermelt” földet a közösségi veteményesben használják fel. Itt például a templom, a szerzetesrend épülete (ami az újságból fotózott képen a háttérben látható picit) és a könyvtár által közrezárt tér rendházi felének oldalában van a komposzt, a könyvtár oldalában meg a “veteményes”, itt látható a jelenlegi, télvégi állapota, az olvasóteremből fényképezve (a háttérben a rendház). A közelebbiben többféle saláta, a hátsóban menta, bazsalikom, kakukkfű, és társaik:

Igaz, ha az udvarunkban lenne a komposztáló, akkor már nem járnék ebbe a közösségibe ismerkedni, barátkozni… Hm, megfontolandó. Mert ugyanitt, a komposztáló ládák előterében van az a szabad könyvespolc, ami az előképen látható, arra az esetre, ha várakozni kellene, míg megjönnek a lakatkulccsal (mi a múlt szombaton így jártunk épp). Addig lehet olvasgatni (ha még nincs kivel beszélgetni, vagy épp nem tudok azon a nyelven, aki velem együtt üldögél a kis vödrével, ilyen is előfordulhat simán.) Vicces, mert a komposztálás után meg majd mindenkivel összefutunk a könyvtárban is. (Nagyon hasonló remek kezdeményezések vannak egyébként az Óbudai Platán Könyvtárban is, Budapesten!)

De a legjobb, ez a másik bódé ugyanitt, ezzel a felirattal: “Több zöldsége, gyümölcse van, mint amit elfogyaszt? Mielőtt hagyná megromlani, vagy mielőtt elutazna a hétvégére, tegye le ide, lesznek, akik örülni fognak neki!”

 

Illetve mégsem: van még egy remek dolog, csak az egy másik templom kertjében, nem itt. A “rovarszálló”! Láttatok már olyat?

Ha nem, itt mutatom.