Szia! Joli vagyok.

Az elmúlt 19 évben elsősorban anya voltam: öt gyereket hordtam, szültem, szoptattam és hordoztam. A legidősebb már felnőtt épp, a legkisebb óvódás. Sosem szűnök meg most már (remélem!) anyának lenni, mégis most lapoztam, és új fejezetet nyitottam emellé. Még nem felejtettem el, milyen éjszakázni (még egy ötévessel is előfordul időnként), de nem foglalják már le a gondolataim száz százalékát (csak a kilencvenötöt). Amennyire korlátoz népes családom, éppen annyira (vagy még inkább) inspirál is. Ahogy ma a világot látom, az az elmúlt húsz évnek köszönhető, amelynek ha nem is kizárólagos, de főszereplői voltak. Ez persze nyilvánvaló tény, mondhatnám: közhely. Mégis rácsodálkoztam magam is: 2000-ben, amikor az első gyerekemet vártam, ugyanitt éltem, ahol most, 19 év után újra. Akkoriban nem azt láttam ugyanezeken az utcákon, ugyanezen a környéken. Világos, akkor még csak a saját hasamra volt szemem… Most már a körülöttem lévő világot is látom…

De távolról sem célom blogomnak hőse lenni, “első s utolsó mindenik dalomban” (akarom mondani: bejegyzésemben), ahogy méltán neves költőnk mondja (versírással nem is próbálkozom), ugyanakkor csak a saját szemszögemből tudom láttatni – ha nem is mindenséget, de annak az engem megszólító részleteit. Foglalkoztat a másság, a különbségek, a sokszínűség. Ezekről is beszélek.

Amikor meglátok valami érdekeset, tapasztalok valami különlegeset, észreveszek valami izgalmasat, megosztom. A leggyakrabban egy jó könyv szokott az lenni, vagy egy film, vagy akár egy előadás, de bármi újdonság, érdekesség is, ami az új életünkben előfordul. A blog apropója éppen az, hogy 15 év Magyarország után most újra Franciaországban élünk, ahol minden más… új lakás, új iskolák, új környék, új életmód, új szereplők… Nagyon izgalmas.

Ilyesmikről olvashatsz nálam, de ruhadekoltázsokat (és mögöttük nőket) nem fogsz közben látni. Ha emiatt tévedtél ide – belátom, megtévesztő a név –, bocs.

Ez a blog épp csak annyiban szexi, amennyiben az olvasás, a színház, a film, önmagában a kultúra igenis szexi.

Jó olvasást!

Amíg életben vagyunk…

"Devenir mêre, oh oui, c'est une chose... mais c'est devenir soi-même qui est le plus difficile."Azaz: Anyává lenni az egy dolog... de önmagunkká...

Gaya és a kicsi sivatag

Gaya egy 9 éves kislány, aki a nagypapájával él egy kis házban a dombtetőn. Azelőtt a dombot sűrű erdő vette körül, de a nagypapa sorra kivágta a...

Ültessünk fákat! (vagy legalább ne vágjunk ki már egyet sem)

Wangari Maathai, azaz Mama Miti, a fák anyja, az első afrikai nő (és egyben környezetvédő), aki Nobel békedíjat kapott, 2004-ben. Kislány korában a...

Kicsit más mesék anyák napjára, vagy a hétköznapokra

Hallom, felétek már itt az anyák napja. Errefelé május végén van. Ezek a mesék, vagy kis jelenetek, éppen nem kimondottan anyák napjára készültek....

Puszilekvár

Eliza újságjának 2016-os júniusi számában volt benne, de akkoriban valamiért nem vágtuk ki, nem csináltuk meg. Bizonyára azért - akkor most...

Olvas(s)?!

A tél végi hosszas utazásunk alkalmával készült ez a kép, este 8 körül. Itt már az ötödik vonaton ülünk reggel 7 óta. Az egyik aznap reggel kezdte...

Iskolai könyvtár

Az általános iskolában, ahova a "közepes" gyerekeim járnak, és ami egy épület az óvodával (ahova meg a legkisebb jár), csak másik épületszárny,...

Charlotte Salomon, a festő

A régebbi olvasóim már ismerik a történetet, amit egyszer a lakásunk kapcsán meséltem. Itt olvasható teljes egészében, de idemásolom azt a...

Hogyan neveljünk Rezsőt?

... című könyv pontosan az a fajta, ami a könyvtár gyerekrészlegén található az albumok között, ezért gyanútlanul kikölcsönzi az ötéves. Aztán...

Rövid-irodalom automatából?

Futótűzként terjed a novellanyomtató-autamata híre Magyarországon, a Könyvesblognak hála. Érthető: magam is hasonlóan lelkesedtem, amikor nyolc...

A lányaim, a haj, és az én fejlődéstörténetem

Elnézem a lányokat... Elnézem a lányokat, ahogy reggel, az iskola előtt, vagy este, a lefekvés előtt átfésülik és befonogatják egymás haját... és...

Életünk Polinéziában – a járványügyi helyzet

Megfogadtam, hogy soha többé nem érintem a témát, de a helyzet most mégis megkívánja (különben is így járok mindig a fogadalmakkal: nem tartom be...

Életünk Polinéziában – még mindig az iskola

Azon gondolokodom, míg várakozom az iskola előtt és elnézem ezt a feliratot ("life", vajon kinek juthatott eszébe pont az általános iskola előtti...

Életünk Polinéziában – lakáskeresés

Mivel tegnap írtam egy bejegyzést (is, azon felül, hogy izzítottam az ima-, meditáció-, energia- kinek mi,- csatornáitokat) a "Franciák...

Életünk Polinéziában – megérkezés

Még az utazásunkhoz visszatérve - az első itteni benyomásokról majd később -, azért ez egészen döbbenetes, nem?, hogy nagyjából 2x10 óra utazással...

Életünk Polinéziában – beiratkozás az iskolákba

Mivel a héten elkezdődik az iskola - Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma -...

Életünk Polinéziában – iskolakezdés

Mostantól nincs több óvodás gyerekem, az utolsó is beiskolázódott (uh... de rosszul hangzik ez így),szóval ez az én legkisebbem,ez a kis édes,...

Karan-témák 3.

Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak...

Karan-témák 2.

Bár a hétvége tulajdonképpen úgy telt, mint bármelyik másik, azért mégis mindannyian tudjuk, hogy nem olyan, mint bármelyik másik. Holnaptól minden...

Karan-témák 1.

Tegnap ezen az utolsó nyilvános eseményen, ami az orgonisták tanszaki koncertje volt a konzervatóriumban, elgondolkodtam kicsit... Na, nem éppen...

Életünk Polinéziában – a járványügyi helyzet

Megfogadtam, hogy soha többé nem érintem a témát, de a helyzet most mégis megkívánja (különben is így járok mindig a fogadalmakkal: nem tartom be...

Életünk Polinéziában – még mindig az iskola

Azon gondolokodom, míg várakozom az iskola előtt és elnézem ezt a feliratot ("life", vajon kinek juthatott eszébe pont az általános iskola előtti...

Életünk Polinéziában – beiratkozás az iskolákba

Mivel a héten elkezdődik az iskola - Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma -...

Életünk Polinéziában – iskolakezdés

Mostantól nincs több óvodás gyerekem, az utolsó is beiskolázódott (uh... de rosszul hangzik ez így),szóval ez az én legkisebbem,ez a kis édes,...

Karan-témák 4. A tollaslabda

Mivel a hátsó udvarunk nagyon pici, és egyre jobban lombosodnak a fák is, amelyek "belelógnak" (igen, igen, az is, amelyik hamarosan eltakarja...

Iskolai könyvtár

Az általános iskolában, ahova a "közepes" gyerekeim járnak, és ami egy épület az óvodával (ahova meg a legkisebb jár), csak másik épületszárny,...

Rövid-irodalom automatából?

Futótűzként terjed a novellanyomtató-autamata híre Magyarországon, a Könyvesblognak hála. Érthető: magam is hasonlóan lelkesedtem, amikor nyolc...

Két keréken (ebben) a városban

A parkolóautomatákon jelentek meg a minap ezek a kis fecnik: "Próbálja ki a bicajt, szebb...!"... vele az élet? Vagy szebb, mint az autó? Vagy...

A rovarhotel

Na, ha a komposztáló felől találtál ide, akkor annak a templomnak és szerzetesi rendháznak a környékét már ismered. (Ha nem, a beágyazott link alatt...

Közösségi komposztáló

Ez egy közösségi komposztáló az egyik templomkertben, a kerületi könyvtár közvetlen szomszédságában, a játszótér mellett. Tök jó, így amikor az...