Futótűzként terjed a novellanyomtató-autamata híre Magyarországon, a Könyvesblognak hála.

Érthető: magam is hasonlóan lelkesedtem, amikor nyolc hónappal ezelőtt először találkoztam vele a városban. Azóta kicsit hozzászoktam: több is van a bevásárlóközpontban, (ahol ritkán járok, de ha egyszer-egyszer mégis, olyankor hozok egy-egy novellát magamnak), egy a pályaudvaron is (ott sűrűbben járok), de a lelkesedésem a hozzászokástól sem hagyott alább.

Remek ötlet, valóban, ami a kiadó (és egyben az automata-működtető cég) eredeti elgondolása: töltsük ki a holt időket irodalmi művek olvasásával az üzenőfalak céltalan pörgetése helyett!

Számtalanszor adódik egy nap során, hogy várakoznunk kell kettő, öt, vagy akár tíz percet: amíg megjön a villamos vagy a metró, amíg sorra kerülünk az ügyintéző ablakánál a bankban, vagy a postán, miután húztunk magunknak sorszámot, az orvosi váróban (errefelé ott sem várakoznak az emberek 5 percnél tovább) és még sorolhatnám. Az elvetemültebbek persze mindig hordanak magukkal könyvet az ilyen helyzetekre (ahogy én is), de sokszor kifejezetten szenvedés néhány mondat után abbahagyni a regény olvasását, ezért esetleg elő se vesszük (inkább pörgetjük az üzenőfalat, ugyebár…) Ellenben az eleve rövid műfajú szöveg pont beleférhet abba a pár percbe, elejétől a végéig!

Mielőtt a szivükhez kapnának a kütyürajongók, hogy már megint ezzel van bajunk, és visszakívánkozunk minimum a középkorba, rögtön jelzem: épp ellenkezőleg! Inkább kapnak a szivükhöz a környezetbarátok: bár a cél szentesíti ugye az eszközt, de mégis papír hulladékot termelünk?!

Mindkettőre van megnyugtató válasz: a “rövid-irodalom”, amit ezek az automaták terjesztenek, minden típusú elektronikai eszközről is elérhetőek, szóval aki nagyon ellenkezik a papír nyomtatása ellen és félti az erdőket, az ugyanezeket a szövegeket a telefonján olvasva töltheti ki a várakozás közbeni holtidőt a buszmegállóban. Csak át kell szokni rá, ami egyeseknek talán kihívás, másoknak bizonyára nem.

De a “mentsük meg az erdőket” ellenére mekkora poén mégis az automatából olvasnivalót nyomtatni magunknak!

A szövegek ugyanakkor újrahasznosított, környezetbarát papírból készült papirusztekercsre kerülnek, és csak rajtunk áll, hogy az elolvasása után ne hulladékként végezze, (a kukában vagy szanaszét a földön), helyette eltehetjük és otthon összegyűjthetjük újraolvasás céljából későbbre. Ilyen szempontból éppenséggel növelheti a környezettudatosságot.

És azért muszáj megjegyeznem: szépirodalmat mégiscsak papír formában szeretek olvasni, hiába elérhető szinte minden elektronikusan is. És hogy nem vagyok ezzel egyedül, mutatja az is, hogy az automaták létrehozása és bevezetése óta soha nem látott (és töretlen) sikerrel terjed a rövid-irodalom mint műfaj, és a “Rövid-Kiadó”, míg az automaták előtt saját berkein kívül alig volt ismert.

De sokkal többről van szó, mint ami első ránézésre látszik!

A cégek, (bankok, ügyfelfogadó-irodák, közösségi utazás-üzemeltetők, közösségi terek fenntartó cégei, stb, stb) az automata felállításával egy gesztust tesznek az ügyfeleik felé: kellemesebbé teszik a kiküszöbölhetetlen hosszabb-rövidebb várakozási időt számukra. Ezzel természetesen maguknak is kedveznek: a várakozás miatti feszültség lényegesen csökken, vagy egészen el is marad: az ügyfél – egy jó kis novella elolvasása után – nyugodtabb, esetleg vidámabb hangulatban lép az ablakhoz (ami nyilván megkönnyíti és gördülékenyebbé teszi az egymással való szótértést, s ez a hivatali ügyintézésnél nagy dolog, mondhatnám áldásos.), ahelyett, hogy ideges lenne – egyéb esetben – a várakozás miatt. Az ügyfelek ingyen jutnak remek olvasnivalóhoz (a cég jóvoltából), a vállalat cserébe kedvesebb hozzáállást kaphat az ügyintézés során.

De még többről van szó!

Az eredeti elgondolás szerint ezek az automaták kizárólag amatőr írók szárnypróbálgatásait terjesztik és kizárólag rövid műfajban (regényrészlet mondjuk nem nyomtatható belőle). Tehát alig burkoltan nyilvános tehetségkutatást folytat. A kiadó rendszeresen hirdet amatőr írói pályázatokat, a beérkező munkákat díjazza, a jobbakat pedig ilyen formában terjeszti, természetesen szerzői jogdíj ellenében. Egy fantasztikus amatőr írói (és olvasói!) közösség áll mögötte: aki érez magában kedvet, tehetséget az íráshoz, ír, mások pedig “csak” olvassák az írásokat, ők “értékelő olvasóként” tagjai a közösségnek, és értékelik a beérkező szövegeket. Végül a legnépszerűbb, legkedveltebb írások (a kiadói bizottság jóváhagyásával) az automatákban nyomtatásra kerülnek! (Egyébként aligha volna lehetősége, esélye amatőr írónak a kiadásra.)

De természetesen nagy klasszikusok is vannak a “készleten“.

És annyira jól működik, hogy mára 200-nál több ilyen automata áll 5 kontinens különböző városaiban, és 3 millió rövid-történet van benne “forgalomban”!

Természetesen amióta Francis Ford Coppola lett a “keresztapja“, divatba jött kultkávézókban is: végül is, ott is várakozunk néhány percet, míg kihozzák a kávénkat, de ott utána sem ciki olvasni kávézás közben… :-).

És nyomtat verset is, meg rövid képregényt is, vagy ifjúsági irodalmat. Sőt, a külseje is változhat: exkluzívabb helyekre egészen díszes kivitelű készül, nem olyan, mint a mondjuk a metróba. Pedig az sem csúnya… 🙂

Szóval: nekem olyannyira megtetszett az elv maga, és a kivitelezés is, hogy tárgyalásokba kezdtem a francia kiadóval és partnereket keresek a magyarországi megvalósításához. Várom tehát az érdeklődők jelentkezését!