Mivel tegnap este, ahogy a strandolás után (vicces, eddig a suli után kibicikliztünk a Contandes-ba, emlékeztek, a zsidó negyed nagy parkjára, Strasbourgban, most meg kimegyünk a tenger- akarom mondani: óceánpartra) hazagurultunk, a ház előtt bedöglött (a frissen vásárolt használt) autónk, rendes tőle azért, hogy még hazahozott minket, így csak az lett a feladat ma reggelre, hogy hogyan jutunk el a két várossal arrébb lévő iskolákba a gyerekekkel.
Na, mondom, megkiséreljük azért azt a buszt, hiszen tényleg vannak buszmegállók, valamikor csak jön valami, az mégsem járja, hogy ha nem indul az autó, a gyerekek nem mennek iskolába, és a taxi meg egy újabb autóbérlés sem jöhet már szóba.
Mivel ma Bendi 7-kor kezd, a lányok meg csak fél 8-kor, ráadásul Bendi amúgy is korán talpon van és mehetnékje is inkább van ilyentájt, mint a lányoknak, kiálltak az apjával az egyik közeli buszmegállóba időben.
Mire a lányok is befejezték a reggelit, a sok-sok fésülködést, hajfonást, slattyogó, vagy szandál legyen ma, ruha, vagy rövidnadrág, és végre elindultunk, ők még ott álltak, de láttuk, hogy épp jön a busz, úgyhogy futottunk, hogy elérjük mi is.

Fölszállok a három gyerekkel, mondom ennyiünknek kellene jegy Arue-be, egyik a collège-ig megy, mi meg az általános iskolához, fogalmam sincs, van-e külön-külön megálló (két körforgalomnyi táv van a kettő közt, az olyan másfél km), azt mondja a buszsöfőr, hogy a gyerekek nem fizetnek, csak nekem 200 frank, remek.
Bendi megy távolabb, a lányoké van előbb, szóval mi korábban leszállunk, Bendi nem akarja, hogy vele menjünk, ráadásul, ha odáig megyünk, visszafele megint ki tudja, mikor jön valami, és a két kislánnyal olyan hosszan gyalogolni, igaza van, de először ülünk buszon itt, először utazik, hát, csak így hagyjam magára? Persze, persze, neki ez nagyon fontos, Strasbourgban már olyan önálló volt, mindnehova egyedül járt a biciklijével, most megint hozzánk van kötve, leszálláskor azért mondom a sofőrnek, hogy én a lányokkal itt le, de ott az a gyerek, ő még marad a collège-ig, azt mondja, rendben, madame, oké, oké, gondja lesz rá, csak ne aggódjak! (Remek tetkói vannak amúgy, végig a karján).

Ez 6 óra 53-kor, gondolom, még Bendi is beesett pont 7 előtt, mondjuk 6:59-kor, mi meg így jó fél órával előbb vagyunk, üldögélünk a verőfényes napsütésben a suli előtt, de nem egyedül, már sokan üldögélnek, futkároznak, olvasnak, varrogatnak, kötögetnek a suli előtt…
Visszafele várok egy picit a buszmegállóban, van nálam egy Poket, amit a Zsuzsitól kaptam búcsúajándéknak, és milyen jó, mert pont belefér, na nem a zsebembe, a szoknyámnak nincs zsebe, de a kis virágos szütyőmbe, amit meg a Rét Ágitól kaptam régen, és azóta velem van, még idáig is eljutott, szóval elolvasok néhány remek verset az Írott kövem dobom a mélybe című antológiából, de aztán elunom, na nem a verseket, hanem a várakozást a sűrű benzingőzben, a már reggel fél 8-kor forró napsütésben.

Lefényképeztem a “menetrendet”: van három különböző számú járat, ugye, de a menetrend.. hát… a szándék azért megvolt. Mindenesetre nem lehetetlen buszozni, mint bebizonyosodott, csak sok türelem és sok idő kell hozzá…

Úgyhogy hazaindultam inkább gyalog, így legalább fényképeztem néhány körforgalmat, mondom, mind, mint egy kisebb arborétum, tessék, így lógnak a mangók fürtökben a fákról, a pálmákon érik a kókusz (azt tudjátok, hogy nagyobb a halálozási rátája annak, ha az ember fejére esik egy kókuszdió, mint a cápatámadásnak?), és fölfedeztem a carambol (vagy cannon, csillaggyümölcs?) – fát, szedtem néhányat, meg mangót is, és még 9 óra előtt haza is értem, csak most úgy vagyok, mint Örkény, aki elindult gyalog a Balatonra, de a Kamaraerdőnél már lejárta a lábát térdig, úgyhogy visszafordult, és kénytelen volt megvárni, míg visszanő…

Hát most én is megvárom, míg visszanő a lábam (különösen, hogy az a része volt a szebbik, amit lejártam,) mert délután vissza kell mennem a kölkökért… Vajon mennyivel előbb induljak el és üljek ki a buszmegállóba… ??!

Update:

Másnapra minden világos lett. 
ahogy ismét haladtunk – már újra autóval – az iskola felé reggel, elgurultunk egyik út menti kisbolt előtt. Bendi megszólal:
“Tegnap itt megállt a söfőr, és bement venni magának egy szendvicset, meg egy üveg vizet.”
És az utasok meg ültek a buszon, és vártak?
Ja.
Hahát, kérem, akkor ezért nem ért be időre (csak 7 után 5 perccel), hiába számoltam én ki, hogy még pont beesik, és hát ezért nem lehet tudni, melyik járat mikor érkezik…
És ezért nem írnak ki menetrendet, ez így korrekt.