… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Lemegyünk vasárnap reggel – mielőbb, hogy még a déli napsütés előtt haza is érjünk -, egyet fürdeni. Másnap ismét iskola, alig voltunk a tengerben a két hét szünet alatt, mondom, úgy kell őket kényszeríteni, hát most kényszerítem kicsit őket, a suli előtt jól fog esni, majd meglátjátok, és mindjárt csapódik is hozzánk a szomszéd gyerek, … Olvass tovább
Elnézem a lányokat…Elnézem a lányokat, ahogy reggel, az iskola előtt, vagy este, a lefekvés előtt átfésülik és befonogatják egymás haját…és hirtelen nagyanyámat látom magam előtt, aki közel 25 éve nincs már, de amikor ilyen kislány voltam,ő meg már annyira öreg, hogy már nem igényelte, hogy valamelyik lánya a négyből (leginkább a legkisebb, tehát anyám), bedauerolja … Olvass tovább
Elkezdték mondogatni, hogy süssek már buktát…Milyen buktát, a baracklekváros gőzbuktát, vagy mit? (Már nem is emlékszem, miket szoktam sütni, pedig nem is olyan rég volt a karantén, amikor tényleg minden nap, de karantén nélkül is szoktam elég renszeresen.)Nem, azt a csokikrémes (olykor nutellával töltött) buktát, amit a sütőben szoktam…Ja! Hát, én a költözés előtt, a … Olvass tovább
A különórákra most megint olyan nehéz rávenni magam, ezért is autóba kell ülni, dugóban pöfögve ácsorogni, parkolásért fizetni (tényleg, tisztára a két évvel azelőtti életemet élem), környezetvédelmi szempontból is zavar, de bevallom, lusta is vagyok hozzá.De – be kell már látnom -, hogy ahogy buktát is el kell kezdeni sütni végre, úgy a korábbi elfoglaltságaikhoz is … Olvass tovább
Megfogadtam, hogy soha többé nem érintem a témát, de a helyzet most mégis megkívánja (különben is így járok mindig a fogadalmakkal: nem tartom be őket). Amikor megjöttünk augusztus 1-én, nem volt egyetlen bejegyzett eset sem (de azért kaptuk ezeket a helyi szájmaszkokat rögtön ajándékba). Bevallom, kergettünk egy olyan illúziút idejövet, hogy magunk mögött hagyjuk a … Olvass tovább
Azon gondolokodom, míg várakozom az iskola előtt és elnézem ezt a feliratot (“life”, vajon kinek juthatott eszébe pont az általános iskola előtti járda betonjába vésni?), hogy hát tényleg… az élet… az életem… ilyen az életem… milyen az életem? Hányféle iskola előtt várakoztam már (hányféle) gyerekemre, és akkor már a sajátjaim is eszembe jutnak (mármint az … Olvass tovább
Mivel tegnap este, ahogy a strandolás után (vicces, eddig a suli után kibicikliztünk a Contandes-ba, emlékeztek, a zsidó negyed nagy parkjára, Strasbourgban, most meg kimegyünk a tenger- akarom mondani: óceánpartra) hazagurultunk, a ház előtt bedöglött (a frissen vásárolt használt) autónk, rendes tőle azért, hogy még hazahozott minket, így csak az lett a feladat ma reggelre, … Olvass tovább
Mivel tegnap írtam egy bejegyzést (is, azon felül, hogy izzítottam az ima-, meditáció-, energia- kinek mi,- csatornáitokat) a “Franciák Polinéziában” nevű FB-oldalra, hogy segítsenek már a “régiek” egy kicsit eligazodni: autó nélkül lehet-e itt élni, s ha tényleg nem, akkor bérlés, vagy vásárlás? hogy iskolát hogy kell választani a gyerekeknek: magán, vagy állami, lakhely szerinti, … Olvass tovább
Még az utazásunkhoz visszatérve – az első itteni benyomásokról majd később -, azért ez egészen döbbenetes, nem?, hogy nagyjából 2×10 óra utazással eljuthatunk a világ másik felére… egészen érthetetlen és felfoghatatalan… amikor elindulsz, akkor összeszorul a szíved (gyomrod), és amikor megérkezel, akkor meg elönt egyfajta eufória…Mint a szülésnél (bocs): amikor elkezdődik, elkap kissé (vagy nagyon) … Olvass tovább
Mivel a héten elkezdődik az iskola – Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma – lakhelyről szóló igazolás birtokában – végre körbefussam (akarom mondani: körbeautózzam) a szóban forgó intézményeket, és beirassam a gyerekeket.Szóval így: a hegy lábánál, amelynek tetején áll az a ház, ahol majd … Olvass tovább