… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Elkezdték mondogatni, hogy süssek már buktát…Milyen buktát, a baracklekváros gőzbuktát, vagy mit? (Már nem is emlékszem, miket szoktam sütni, pedig nem is olyan rég volt a karantén, amikor tényleg minden nap, de karantén nélkül is szoktam elég renszeresen.)Nem, azt a csokikrémes (olykor nutellával töltött) buktát, amit a sütőben szoktam…Ja! Hát, én a költözés előtt, a … Olvass tovább
Volt nemrégiben a koraszülött-újszülött osztályon dolgozók világnapja. És jóval előtte a Kenguruzás Világnapja is.
Elsején, a saját születésnapomon, Ági szüléshez hívott. Oda, ahova nagyon is szerettem volna menni, az ötödik gyermeke született egy nekem nagyon kedves anyukának. Mentem persze, egy szépséges szülés volt, ha lehetnek ilyen kategóriák: a világ legtermészetesebb módján egy szép édesanya a párjára támaszkodva és Ágival összebújva szült egy szép kisbabát. Csak ilyen egyszerűen. Csodáltam és … Olvass tovább
A második gyerekünk elég hamar jött az első után. Amikor Simon tíz hónapos volt, kezdtem gyanakodni. Egyre inkább. Akkoriban megint Strasbourgban éltünk, már másodszor, de most egy másik lakásban, mint korábban. Simon növögetett, T. végezte az egyetem utolsó évét, én írtam a szakdolgozatomat. Szóval kezdtem gyanakodni. A ház földszintjén, ahol laktunk, volt egy nőgyógyászati rendelés, … Olvass tovább