… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Nézzétek, ezek itt életünk kabaré-részletei (ha érdekel valakit, de biztos hosszú lesz). Az első nem újdonság, már többször lett volna apropója, hogy elmeséljem, aztán mindig meggyőztem magam, hogy á, nem röhögtetem ki magunkat, de most, hogy még ezt is túlszárnyaltuk, hát jó, a kettőt együtt már elmondom. Szóval, még biztosan emlékeztek rá (pláne, hogy nem … Olvass tovább
Csak ahogy leültem tegnap arra az utolsó sámlira (mielőtt azt is, és a maradék kavicsot is lehordtam) a teljesen üres lakásban, azaz az autóülések, téli gumik és egyéb autótartozékokkal megtöltött nappaliban, épp csak egy négyórai ebéd(helyetti) szendvicset megenni, kinéztem szembe a teraszon (na, akkor még azt a fotót is megkeresem, az is elég snassz, pont … Olvass tovább
“- Miért cigarettázik annyit? Felébred, és máris cigarettázik!– Természetes, nekem azonnal tűrhetővé kell tennem az életemet!” – jut eszembe a passzus, bár nem biztos, hogy egészen pontosan idézem, mertmár nincs a könyv az ölemben, sőt,ez a hálóingem is már ki tudja, hol van, de így van meg a fejemben, valahogy így kell Füst Milánnál is … Olvass tovább
Úgy alakult, hogy a huszadik házassági évfordulónknak napján éppen a kórház folyosóján várakozom az éppen műtött, éppen húsz éve férjemre. Hoztam pedig olvasnivalót, nem is rosszat, de nem nagyon tudok rá koncentrálni. Meg a telefonomat sincs semmi kedvem tapogatni. Szabadjára engedem inkább a gondolataim, az megy…Rádöbbenek hirtelen, hogy most van először, hogy őt várom a … Olvass tovább
Lemegyünk vasárnap reggel – mielőbb, hogy még a déli napsütés előtt haza is érjünk -, egyet fürdeni. Másnap ismét iskola, alig voltunk a tengerben a két hét szünet alatt, mondom, úgy kell őket kényszeríteni, hát most kényszerítem kicsit őket, a suli előtt jól fog esni, majd meglátjátok, és mindjárt csapódik is hozzánk a szomszéd gyerek, … Olvass tovább
Elnézem a lányokat…Elnézem a lányokat, ahogy reggel, az iskola előtt, vagy este, a lefekvés előtt átfésülik és befonogatják egymás haját…és hirtelen nagyanyámat látom magam előtt, aki közel 25 éve nincs már, de amikor ilyen kislány voltam,ő meg már annyira öreg, hogy már nem igényelte, hogy valamelyik lánya a négyből (leginkább a legkisebb, tehát anyám), bedauerolja … Olvass tovább
Elkezdték mondogatni, hogy süssek már buktát…Milyen buktát, a baracklekváros gőzbuktát, vagy mit? (Már nem is emlékszem, miket szoktam sütni, pedig nem is olyan rég volt a karantén, amikor tényleg minden nap, de karantén nélkül is szoktam elég renszeresen.)Nem, azt a csokikrémes (olykor nutellával töltött) buktát, amit a sütőben szoktam…Ja! Hát, én a költözés előtt, a … Olvass tovább
Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak már végre. Közel három hónapja hagytam ott szombaton és vasárnap is, karácsony napján is, szilveszter vagy újév napján is, március 15-én is meg az összes hétköznapon a családom, akik a reggelihez készültek éppen, és … Olvass tovább
Bár a hétvége tulajdonképpen úgy telt, mint bármelyik másik, azért mégis mindannyian tudjuk, hogy nem olyan, mint bármelyik másik. Holnaptól minden máshogy lesz, mint egyébként. Mivel heten vagyunk egy kicsi lakásban, és ebből három generáció: szülők, fiatal felnőttek és kicsi gyerekek, nagyon fegyelmezetteknek kell lennünk, ezt is mindannyian tudjuk. Azzal kezdtük ma, hogy rendet raktunk. … Olvass tovább
Volt nemrégiben a koraszülött-újszülött osztályon dolgozók világnapja. És jóval előtte a Kenguruzás Világnapja is.