… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Gyerekkorom óta megszállott olvasó vagyok. Nem is tudok még egy olyan tevékenységet, amit ilyen régóta, ilyen fáradhatatlanul, sőt egyre nagyobb lelkesedéssel űzök. Az, hogy a gyerekeim kétnyelvűsége miatt a francia gyerek- (majd ifjúsági és persze a felnőtt) irodalom az életem része, alapvetően meghatározza az érdeklődésem. A frankofón gyerekirodalom és ifjúsági regénytár egy egészen más világ, mint a magyar (vagy bármelyik másik) és ez persze így természetes. Csakhogy ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ezt a különbözőséget meg is mutassam. A 20 év alatt, miközben sorra születtek a gyerekek, és sorra kinőttek (egyesek) a gyerekirodalomból, és behozták az ifjúságit (majd azt is elhagyták már ketten), egy könyvtárnyi készletünk gyűlt össze. Aztán meg hetente akár húszasával hordjuk haza a könyvtárból is könyveket (és el is olvassuk őket, míg a nagy reményekkel kikölcsönzött DVD-ket a leggyakrabban megnézetlenül visszük vissza). Vannak persze abszolút kedvenc szerzőim (Jean-Claude Mourlevat, Anne-Laure Bondoux, Alex Causseau, Agnes de Lestrade, de még hosszan folytathatnám a sort. És az illusztrátorok felsorolásába már bele sem kezdek. A bejegyzésekben mindenkit sorra kerítek majd…
“Devenir mêre, oh oui, c’est une chose… mais c’est devenir soi-même qui est le plus difficile.”Azaz: Anyává lenni az egy dolog… de önmagunkká válni, az már sokkal nehezebb. A fantasztikus fejezetzáró mondatairól híres Anne-Laure Bondoux (A Princetta és a kapitány, a Csodák ideje, a Gyilkos könnyei, ezeket már emlegettem) regényéből, aminek címe: “Tant que nous … Olvass tovább
Gaya egy 9 éves kislány, aki a nagypapájával él egy kis házban a dombtetőn. Azelőtt a dombot sűrű erdő vette körül, de a nagypapa sorra kivágta a fákat, hogy legyen mivel begyújtani, meg aztán, hogy messzebbre ellásson… Aztán egy nap, hiába mennek a kútra vízért, nincs benne víz. Értetlenül nézik, a nagypapa szerint biztos a … Olvass tovább
Wangari Maathai, azaz Mama Miti, a fák anyja, az első afrikai nő (és egyben környezetvédő), aki Nobel békedíjat kapott, 2004-ben. Kislány korában a hegyek, amelyek a szülei farmját övezték, gyönyörűen zöldelltek. Elég volt hozzá öt év – amíg ő egyetemi tanulmányait végezte az otthonától messze, Amerikában – hogy a vidék gyökeresen megváltozzon: az erdőket mind … Olvass tovább
Hallom, felétek már itt az anyák napja. Errefelé május végén van. Ezek a mesék, vagy kis jelenetek, éppen nem kimondottan anyák napjára készültek. Hanem csak úgy, de azért illenek a témához. Meg nekem azért is tetszenek, mert – hogy is mondjam? – annyira “más” némelyik, mint ami nálunk megszokott… Hm? Ez itt, például: A Pomme … Olvass tovább
Eliza újságjának 2016-os júniusi számában volt benne, de akkoriban valamiért nem vágtuk ki, nem csináltuk meg. Bizonyára azért – akkor most töredelmesen bevallom – én nem vagyok az a barkácsolós anyuka. Nem is tudom, milyen csillagállásnak kell ahhoz lennie, hogy én ilyesmibe belevágjak. Nem kötök, nem horgolok, még csak nem is varrok, és nem vagyok … Olvass tovább
A tél végi hosszas utazásunk alkalmával készült ez a kép, este 8 körül. Itt már az ötödik vonaton ülünk reggel 7 óta. Az egyik aznap reggel kezdte olvasni a könyvét, mire utazásunk végére érünk, annak is a végére ér. A kisebbek nem haladnak ilyen gyorsan (a vonat velük is ugyanúgy, csak ők nem az olvasásban), de … Olvass tovább
Az általános iskolában, ahova a “közepes” gyerekeim járnak, és ami egy épület az óvodával (ahova meg a legkisebb jár), csak másik épületszárny, ilyen kiskönyvtár található. Az órarendben van – bár órarend ugyebár nincs – a heti rendszerességű könyvtár látogatás: ott olvasnak egy délelőttön át a gyerekek, és kölcsönözhetnek is. Miközben persze az osztályban is vannak … Olvass tovább
A régebbi olvasóim már ismerik a történetet, amit egyszer a lakásunk kapcsán meséltem. Itt olvasható teljes egészében, de idemásolom azt a részletét, ami most lényeges belőle: … nemrégiben álmodtam olyat, amire egészen pontosan emlékeztem másnap reggel is és azóta is. A mostani lakásunk épületének kicsi udvarán (még nem jártam benne, mert csak az alsó lakásokból … Olvass tovább
… című könyv pontosan az a fajta, ami a könyvtár gyerekrészlegén található az albumok között, ezért gyanútlanul kikölcsönzi az ötéves. Aztán otthon elkezdjük neki felolvasni, ő egy szót sem ért belőle (a 10 és az alatti korosztály), nem is nagyon értékeli, sőt egy idő után idegesíti, hogy mi ez a hülyeség, ellenben mi, szülők szétröhögjük … Olvass tovább
Futótűzként terjed a novellanyomtató-autamata híre Magyarországon, a Könyvesblognak hála. Érthető: magam is hasonlóan lelkesedtem, amikor nyolc hónappal ezelőtt először találkoztam vele a városban. Azóta kicsit hozzászoktam: több is van a bevásárlóközpontban, (ahol ritkán járok, de ha egyszer-egyszer mégis, olyankor hozok egy-egy novellát magamnak), egy a pályaudvaron is (ott sűrűbben járok), de a lelkesedésem a hozzászokástól … Olvass tovább