… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Gaya egy 9 éves kislány, aki a nagypapájával él egy kis házban a dombtetőn. Azelőtt a dombot sűrű erdő vette körül, de a nagypapa sorra kivágta a fákat, hogy legyen mivel begyújtani, meg aztán, hogy messzebbre ellásson… Aztán egy nap, hiába mennek a kútra vízért, nincs benne víz. Értetlenül nézik, a nagypapa szerint biztos a … Olvass tovább
A tél végi hosszas utazásunk alkalmával készült ez a kép, este 8 körül. Itt már az ötödik vonaton ülünk reggel 7 óta. Az egyik aznap reggel kezdte olvasni a könyvét, mire utazásunk végére érünk, annak is a végére ér. A kisebbek nem haladnak ilyen gyorsan (a vonat velük is ugyanúgy, csak ők nem az olvasásban), de … Olvass tovább
Ha egyetlen nevet mondhatnék arra a kérdésre, hogy ki a legkedvesebb francia illusztrátorom, bajban lennék, mert borzasztó nehezen választanék a jónéhány “legkedvesebb” közül. De lehet, hogy ha tényleg csak egyetlen egyet lehetne, akkor mégis Olivier Latyk nevét mondanám (vagy Magali le Huche-ét? Vagy Ilya Green-ét? Vagy Rébecca Dautremer-ét? Vagy…? Vagy…?) Mindegyiket más miatt szeretem nagyon, … Olvass tovább
A gyermekkönyvek nemzetközi napjára, ami egyben a meseírás napja is, (na és nem mellesleg a nővérem születésnapja) tartogattam a könyvek tündéréről szóló egészen gyönyörűséges albumot. Nem is csodálkozom, inkább újra rácsodálkozom, hiszen ezt is az az Agnès de Lestrade írta, aki A nagy szógyárat, és az az Olivier Latyk illusztrálta, akiről emitt (is) ódákat zengek. … Olvass tovább
Mivel ma ismét sztrájk volt a közoktatásban nálunk, (csak most más okból, mint a múltkor), minden iskolás itthon volt egész nap. Ettől mindjárt olyan érzése van mindenkinek, mintha vasárnap lenne, úgy is telik a nap: legalább fél 10-ig az ágyban olvasnak, aztán közel délig pizsamában lógnak. De azért mégis más az ilyen “potya-szabadnap”, mint egy … Olvass tovább