… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Hallom, felétek már itt az anyák napja. Errefelé május végén van. Ezek a mesék, vagy kis jelenetek, éppen nem kimondottan anyák napjára készültek. Hanem csak úgy, de azért illenek a témához. Meg nekem azért is tetszenek, mert – hogy is mondjam? – annyira “más” némelyik, mint ami nálunk megszokott… Hm? Ez itt, például: A Pomme … Olvass tovább
… című könyv pontosan az a fajta, ami a könyvtár gyerekrészlegén található az albumok között, ezért gyanútlanul kikölcsönzi az ötéves. Aztán otthon elkezdjük neki felolvasni, ő egy szót sem ért belőle (a 10 és az alatti korosztály), nem is nagyon értékeli, sőt egy idő után idegesíti, hogy mi ez a hülyeség, ellenben mi, szülők szétröhögjük … Olvass tovább
Ha egyetlen nevet mondhatnék arra a kérdésre, hogy ki a legkedvesebb francia illusztrátorom, bajban lennék, mert borzasztó nehezen választanék a jónéhány “legkedvesebb” közül. De lehet, hogy ha tényleg csak egyetlen egyet lehetne, akkor mégis Olivier Latyk nevét mondanám (vagy Magali le Huche-ét? Vagy Ilya Green-ét? Vagy Rébecca Dautremer-ét? Vagy…? Vagy…?) Mindegyiket más miatt szeretem nagyon, … Olvass tovább
A gyermekkönyvek nemzetközi napjára, ami egyben a meseírás napja is, (na és nem mellesleg a nővérem születésnapja) tartogattam a könyvek tündéréről szóló egészen gyönyörűséges albumot. Nem is csodálkozom, inkább újra rácsodálkozom, hiszen ezt is az az Agnès de Lestrade írta, aki A nagy szógyárat, és az az Olivier Latyk illusztrálta, akiről emitt (is) ódákat zengek. … Olvass tovább
Mivel ma ismét sztrájk volt a közoktatásban nálunk, (csak most más okból, mint a múltkor), minden iskolás itthon volt egész nap. Ettől mindjárt olyan érzése van mindenkinek, mintha vasárnap lenne, úgy is telik a nap: legalább fél 10-ig az ágyban olvasnak, aztán közel délig pizsamában lógnak. De azért mégis más az ilyen “potya-szabadnap”, mint egy … Olvass tovább
Tegnap a vacsoraasztalnál szó szót követett – mint rendesen – és valahogy kilyukadtunk oda – mint elég gyakran -, hogy valamelyik már hozza is a könyvet, ami épp illik a felvetett témához. Mi már hetek óta ezt lapozgatjuk, nézegetjük, olvasgatjuk, (lassan vissza kellene vinni a könyvtárba, csak olyan nehezen válunk meg tőle) de Simon – … Olvass tovább
Ez itt Jean-Claude Mourlevat (a kedvenc íróm) meg én, az Esztergomi bazilika kilátójában. Ez mondjuk tökéletes kép volna a Le combat d’hiver magyar kiadásának borítójára (legfeljebb minket kell lecserélni két kamaszra), ami az egyik nagyfiam jóvoltából került a kezembe: Nekem mindig el kell olvasnom Máté után a könyvet, amit jónak talál. Így olvastam a … Olvass tovább
Bár már mindkét nyelven nagyon jól olvasnak, azért még nem akarnak/-unk lemondani arról, hogy mi is felolvassunk nekik, így aztán váltakozva egyszer egy magyar könyv tőlem, aztán egy francia jön az apjuk felolvasásában. Most éppen A princetta és a kapitány megy, amitől aztán úgy tepernek esténként, hogy öröm nézni: “Siess már fürdeni, Eliza, húsz perc … Olvass tovább