Bár már mindkét nyelven nagyon jól olvasnak, azért még nem akarnak/-unk lemondani arról, hogy mi is felolvassunk nekik, így aztán váltakozva egyszer egy magyar könyv tőlem, aztán egy francia jön az apjuk felolvasásában.
Most éppen A princetta és a kapitány megy, amitől aztán úgy tepernek esténként, hogy öröm nézni: “Siess már fürdeni, Eliza, húsz perc múlva 8 óra!”, “Gyerünk, Bendi, gyorsan teríts, ne húzzuk az időt”, ” Gyorsan, egyél, nem lesz idő csak egy fejezetre!” (Fél 9-kor szigorúan becsukjuk a könyvet.) Olyan rettentően izgatottak (hogy hiába tepertek, aztán meg nem bírnak elaludni), és engem faggatnak (aki egyszer már a nagyok idejében eredetiben, egyszer meg idén nyáron, de most magyarul, már olvastam, hogy: “Meg fog halni, anyu? A princetta vagy a kapitány? És eljutnak Elgólia földjére? És az ikrek megmaradnak mindketten?” És én nem árulok el semmit. Pláne nem a végét, hogy ki az aki túléli, és ki az, aki esetleg nem. “De miért nem, de miért, anyu?!” 
Egyrészt, mert akkor már nem lenne érdekes. Másrészt meg, ez az a regénye Anne-Laure Bondoux-nak, (akire mindjárt a főoldalam bemutatkozó szövegében hivatkozom és az én kedves Mourlevat-m egyik regényének is a társszerzője, mondhatnám a “női Mourlevat maga”, ha szabad ilyet mondani és senkit sem sértek meg vele), amelyet 12 év után újra kiadtak (nem utánnyomás, mert az volt ez alatt több is, hanem új kiadás!).
Az új utószóban így ír róla: “Tizenkét év alatt sok minden történik egy könyv életében. Ennek, amelyet a kezetekben tartotok, nagy sikere volt a megjelenésekor. Huszonhat nyelvre lefordították, körbejárta a világot, aztán elfoglalta a helyét a könyvtárak polcain, kölcsönözték, olvasták, szétszedték, kritizálták, vagy imádták. Aztán ahogy teltek az évek, egyre szerényebb lett, és végül eltűnt a könyvesboltokból. Ez a legtöbb könyv sorsa: elfogy és meghal. De az emberekkel ellentétben a könyvek újraszülethetnek! Most először történik meg velem, hogy egy regényemet újra kiadják, és lehetőséget kapok az eredeti szöveg módosítására. Kis gondolkodás után kedvem támadt máshogy befejezni ezt a történetet, és majd eldöntitek, melyiket választjátok. Tizenkét év alatt sok minden történik. Az olvasók nőnek és változnak…” (ahogy nálunk pl. csak családon belül, csak mi nem először éljük át ezt a dolgot a két nagy után most a két kisebbel) “… de az írók is! Megtehetik, ha kedvük tartja, hogy levetik a képzeletbeli pongyolájukat, és megmentik egy-egy hősüket, és új esélyt adnak nekik…”
A magyar kiadás mindjárt az első francia után 2005-ben jelent meg az Animus Kiadó gondozásában, tudtommal alig volt visszhangja, és még kevesebb sikere. Meggyőződésem, hogy megelőzték a korát: Magyarországon akkoriban még kit érdekeltek a rebellis lányok (és fiúk..)?! Pedig a témában ennél jobbat aligha találni még ma is (na jó, Mourlevat írt hasonló lányokról, de azok még nem elérhetők magyarul)…Olvassátok lányaitoknak (és fiaitoknak!, hiszen van egy kapitány is a princettával), akár rebellisek akár nem, mert borzasztó jó! Egy-egy Szabó Ervin fiókban megvan, de az Animus-Antikvárból is megvásárolható. És aki nagyon búnak eresztené a fejét a végén, annak elküldöm az új kiadás másféle befejezését…
(Anne-Laure Bondoux másik magyarul megjelent regénye a Csodák ideje, azt is olvassátok mindenképp, megrázóan gyönyörű, de azt csak kicsit nagyobbaknak, és akkor is úgy, hogy ti is elolvassátok közben.)
https://bondoux.jimdofree.com/mes-romans/la-princetta-et-le-capitaine-hachette/
https://www.antikvarium.hu/konyv/anne-laure-bondoux-a-princetta-es-a-kapitany-212386