… a kivágás, amit én nyitok a világra.
“Devenir mêre, oh oui, c’est une chose… mais c’est devenir soi-même qui est le plus difficile.”Azaz: Anyává lenni az egy dolog… de önmagunkká válni, az már sokkal nehezebb. A fantasztikus fejezetzáró mondatairól híres Anne-Laure Bondoux (A Princetta és a kapitány, a Csodák ideje, a Gyilkos könnyei, ezeket már emlegettem) regényéből, aminek címe: “Tant que nous … Olvass tovább
A régebbi olvasóim már ismerik a történetet, amit egyszer a lakásunk kapcsán meséltem. Itt olvasható teljes egészében, de idemásolom azt a részletét, ami most lényeges belőle: … nemrégiben álmodtam olyat, amire egészen pontosan emlékeztem másnap reggel is és azóta is. A mostani lakásunk épületének kicsi udvarán (még nem jártam benne, mert csak az alsó lakásokból … Olvass tovább
Ez itt Jean-Claude Mourlevat (a kedvenc íróm) meg én, az Esztergomi bazilika kilátójában. Ez mondjuk tökéletes kép volna a Le combat d’hiver magyar kiadásának borítójára (legfeljebb minket kell lecserélni két kamaszra), ami az egyik nagyfiam jóvoltából került a kezembe: Nekem mindig el kell olvasnom Máté után a könyvet, amit jónak talál. Így olvastam a … Olvass tovább
Bár már mindkét nyelven nagyon jól olvasnak, azért még nem akarnak/-unk lemondani arról, hogy mi is felolvassunk nekik, így aztán váltakozva egyszer egy magyar könyv tőlem, aztán egy francia jön az apjuk felolvasásában. Most éppen A princetta és a kapitány megy, amitől aztán úgy tepernek esténként, hogy öröm nézni: “Siess már fürdeni, Eliza, húsz perc … Olvass tovább