… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Csak ahogy leültem tegnap arra az utolsó sámlira (mielőtt azt is, és a maradék kavicsot is lehordtam) a teljesen üres lakásban, azaz az autóülések, téli gumik és egyéb autótartozékokkal megtöltött nappaliban, épp csak egy négyórai ebéd(helyetti) szendvicset megenni, kinéztem szembe a teraszon (na, akkor még azt a fotót is megkeresem, az is elég snassz, pont … Olvass tovább
Elkezdték mondogatni, hogy süssek már buktát…Milyen buktát, a baracklekváros gőzbuktát, vagy mit? (Már nem is emlékszem, miket szoktam sütni, pedig nem is olyan rég volt a karantén, amikor tényleg minden nap, de karantén nélkül is szoktam elég renszeresen.)Nem, azt a csokikrémes (olykor nutellával töltött) buktát, amit a sütőben szoktam…Ja! Hát, én a költözés előtt, a … Olvass tovább
A különórákra most megint olyan nehéz rávenni magam, ezért is autóba kell ülni, dugóban pöfögve ácsorogni, parkolásért fizetni (tényleg, tisztára a két évvel azelőtti életemet élem), környezetvédelmi szempontból is zavar, de bevallom, lusta is vagyok hozzá.De – be kell már látnom -, hogy ahogy buktát is el kell kezdeni sütni végre, úgy a korábbi elfoglaltságaikhoz is … Olvass tovább
Megfogadtam, hogy soha többé nem érintem a témát, de a helyzet most mégis megkívánja (különben is így járok mindig a fogadalmakkal: nem tartom be őket). Amikor megjöttünk augusztus 1-én, nem volt egyetlen bejegyzett eset sem (de azért kaptuk ezeket a helyi szájmaszkokat rögtön ajándékba). Bevallom, kergettünk egy olyan illúziút idejövet, hogy magunk mögött hagyjuk a … Olvass tovább
Azon gondolokodom, míg várakozom az iskola előtt és elnézem ezt a feliratot (“life”, vajon kinek juthatott eszébe pont az általános iskola előtti járda betonjába vésni?), hogy hát tényleg… az élet… az életem… ilyen az életem… milyen az életem? Hányféle iskola előtt várakoztam már (hányféle) gyerekemre, és akkor már a sajátjaim is eszembe jutnak (mármint az … Olvass tovább
Mivel a héten elkezdődik az iskola – Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma – lakhelyről szóló igazolás birtokában – végre körbefussam (akarom mondani: körbeautózzam) a szóban forgó intézményeket, és beirassam a gyerekeket.Szóval így: a hegy lábánál, amelynek tetején áll az a ház, ahol majd … Olvass tovább
Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak már végre. Közel három hónapja hagytam ott szombaton és vasárnap is, karácsony napján is, szilveszter vagy újév napján is, március 15-én is meg az összes hétköznapon a családom, akik a reggelihez készültek éppen, és … Olvass tovább
Az első gyerekünk még egyetemista korunkban született (ja, a második is…), de azért nem jött váratlanul. És készületlenül se. A szülésre is készültem (-tünk). Nekem nem volt eldöntendő kérdés, hogy otthon vagy kórházban szüljek-e. Mindig azt gondoltam, hogy szülni csak otthon lehet – pedig nem a helyszín volt benne akkor sem a lényeges (egyáltalán nem kötődtem az éppen aktuális albérlet kanapéjához), hanem a … Olvass tovább
Eliza újságjának 2016-os júniusi számában volt benne, de akkoriban valamiért nem vágtuk ki, nem csináltuk meg. Bizonyára azért – akkor most töredelmesen bevallom – én nem vagyok az a barkácsolós anyuka. Nem is tudom, milyen csillagállásnak kell ahhoz lennie, hogy én ilyesmibe belevágjak. Nem kötök, nem horgolok, még csak nem is varrok, és nem vagyok … Olvass tovább