Karan-témák 3.

Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak már végre. Közel három hónapja hagytam ott szombaton és vasárnap is, karácsony napján is, szilveszter vagy újév napján is, március 15-én is meg az összes hétköznapon a családom, akik a reggelihez készültek éppen, és … Olvass tovább

Ötödször (koraszülésem története)

Tulajdonképpen, amikor a három fiam után egy lányom is született, azt lehetett volna gondolni, hogy így kerek az egész minálunk. A hat páros szám, mindent szépen pontosan el lehet osztani, pont hatan tudjuk körülülni az asztalt, mindenki kettesével van: a szülők is, a két nagy is, a két kicsi is. Egy ideig én is jól … Olvass tovább

A legnehezebb a sok nehéz közt…

Öt éve nem vasárnapra esett május ötödike. Hanem talán hétfőre… vagy péntekre…? Nem is tudom. Csak utána kellene néznem, ha már nem tudom kapásból fejben kiszámolni, de nem érdekel annyira (és ezt örömmel nyugtázom.) A dátumot azért azt hiszem örökre megjegyeztem, most még nem tudom, lesz-e majd olyan év, amikor már nem jut eszembe: aznap … Olvass tovább

Végre otthon…

Ma öt éve hazaérkeztünk. Mármint Sarolt járt először otthon… A szülés után 111 nappal végre kisbabával együtt mentem haza, nem nélküle. Megszületett az egyik bátyja születésnapjára, erről itt írtam, és hazaérkezett egy másik bátyja névnapjára (amit akkor sem ünnepeltünk meg), ami ma van. A kettő közti eseményekről meg részben itt, meg itt is írtam már, … Olvass tovább

Két gyerekkel a kórházban…

Amikor a Sarolt három hónap intenzív osztály után (amiről itt írtam) a gyereksebészeti osztályra került át, már bent maradhattunk vele éjszaka is. Egy széken lehetett ülni… A földön feküdni nem, nem volt rá hely, meg amúgy is… útban lett volna egy fekvő ember a földön a személyzetnek. És akkor Bendi is úgy lebetegedett, hogy szintén … Olvass tovább

A te dalodat ismerem…

Ma azt mondja egyszer csak a Sarolt (egy jó ideje most újra, de nem először), hogy “de anyu, tudod mi hiányzik nagyon, és ami csak Magyarországon van?” (A kisebbek szoktak időnként mondani egy-egy olyan dolgot, ami itt nincs, de ott jó volt.) Mondom: nem, mi az? “Hát tudod, amire annyit táncoltam!” – Táncoltál? táncolós helyre … Olvass tovább