Az általános iskolában, ahova a “közepes” gyerekeim járnak, és ami egy épület az óvodával (ahova meg a legkisebb jár), csak másik épületszárny, ilyen kiskönyvtár található.

Az órarendben van – bár órarend ugyebár nincs – a heti rendszerességű könyvtár látogatás: ott olvasnak egy délelőttön át a gyerekek, és kölcsönözhetnek is. Miközben persze az osztályban is vannak könyvek.

A szabályzat így hangzik:

Amit meg kell tennem: visszatenni a könyvet oda, ahonnan levettem,

időben visszahozni a kikölcsönzött könyvet,

tiszteletben tartani a társaimat,

Amit szabad csinálnom:

nyugodtan olvasni,

suttogni a szomszédommal,

tanácsot kérni a könyvtárostól.

Amit nem szabad csinálnom:

futni, ugrálni a kanapén, játszani, hangoskodni,

megrongálni a könyveket.

Az olvasás (az olvasó) “szentsége” egyébként nagyon erősen hangsúlyozva van, a szünetben szabad ülni és olvasni, nem muszáj helyette kimenni az udvarra futkározni. Van a fedett udvarrészen egy erre kijelölt hely, ezzel a kis felirattal ellátva:

“Itt csendes olvasás folyik (szóval nem zajongunk).”

És valóban találunk is mindig egy csendesen olvasó csoportot ezen a helyen, és nem tudom megállni, hogy megjegyezzem: annyira jó, hogy nem a telefonját tapogató gyerekeket látni az iskolában, ami végtelenül elszomorító látvány (volt a régiben).