A strasbourgi ligetről (l’Orangerie) írt korábbi írásomra annyi kérdés érkezett, hogy amaz bővítése helyett írok egy második részt. Mert megérdemli(-tek)!
A huszonhat hektáros park “a város zöld tüdeje”, télen-nyáron nyitva, de természetesen mindig az évszaknak megfelelő kikapcsolódási lehetőségeket kínál. A tó nem rohad, egyáltalán… korcsolyázási lehetőség télen nincs rajta, de csónakázni tavasztól őszig lehet. Van egy vízesés része a szikla túloldalán. 
“Piknikezni és állatot hozni szabad”, így van benne a házirendben. Bizonyára vannak, akik nyulat sétáltatnak kutya helyett. Kutyákat pórázon láttunk leginkább, szabadon akkor vannak, amikor játszanak velük (eldobom a labdát – visszahozza a labdát, ilyenek). Külön kutyafuttató, amit arra jelöltek ki, nincs, hiszen az egész park önmagában kutyafuttató is.
Már most is rengetegen piknikeztek (február közepe), de tény, hogy nagyon szép idő volt. Mi is leültünk itt-ott a fűbe, a tóparton, kutyakakákat nem kellett kerülgetni, nem láttunk, de elképzelhető, hogy azért van, csak ekkora terülten nem könnyű ráakadni, pláne, ha nem ezzel a céllal mentünk ki. De a mosdóban van ilyen zacskólelőhely :
A mosdó egyébként makulátlan. A női részben, ahova bejárásom van, szóval meg tudtam állapítani, három wc-van, három mosdó is, minden tiszta. Nincs letörve sem a fogas, sem a zár, sem más. Pedig rengeteg ember – sok kisgyerekekkel is – fordul meg arra naponta. Ezért emberi ürülék sem a bokrokban, sem másutt nem található, persze csak akkor állíthatnám egész biztosan, ha célzottan ezt kerestem volna, ami nincs így, de nehezen tudom elképzelni. Minden tiszta, rendezett és főleg harmonikus. (Van ilyen azért biztosan Strasbourban is, de pont nem a Narancsligetben. Kutyapiszok a városban az utcán. Simán. Itt is vannak olyanok, akik nem szedik össze, míg sokan összeszedik.)
Játszóterek is vannak, igen, kettő nagyba belebotlottunk, még egynek lennie kell valahol. Kötött pályás kisvasút gyerekeknek – nem az a turistavonat, amibe gyerek-felnőtt befizethet, és körbeutazhatja vele a parkot – működik nyáron. A három főépület közül, ami a Narancsligetben található, az egyik egy sportközpont, amelyben bowling-pályák és biliárdasztalok vannak, egész évben nyitva.
Áthaladó autóforgalom egyáltalán nincs, de biciklivel, vagy egyéb motortalan járművel lehet haladni benne. Egyébként is “ecopark” és “jardin sans tabac”, tehát dohányzásmentes park, de azt azért kétlem, hogy a dohányzók a piknik után tényleg nem gyújtanak rá. Nem láttam dohányzót éppen, de őszintén szólva nem figyeltem rá (mondjuk én kiszúrom és kiszagolom, ha van a közelemben, mint egy “rendes” nemdohányzó, akinek érzékeny rá az orra). A piknikezők nem hagynak maguk után szemetet (vagy a gondozók hamar összeszednék?). Itt az az egyetlen markáns jellemző, hogy az arab családok (általában együtt járnak így kikapcsolódni: nagymama, fiatal szülők, unokák, időnként a nagypapa is, és néhány nagynéni, vagy egyéb rokon), akik kiülnek egy-egy padra, addig üldögélnek ott, míg egy nagy adag szotyit el nem fogyasztanak. A sok szotyolahéj marad ilyenkor utánuk a pad körül, egy szép kupacban. Amikor épp egy ilyet találsz a pad alatt-körül, mielőtt leülnél, tudhatod, hogy előbb hagyták el a helyet. Senkit sem zavar (remélem! itt, a városban, a betonon nyilván más a látvány is, meg a sorsa is) … majd elviszi a szél, aztán új kupac kerül a helyére. Szóval mint nálunk a focidrukkereké, itt az arab családok attribútuma a szotyizás.
A park főépülete az a Pavilon, ami régen azt a száznegyven narancsfát őrizte, amelyekből mára csak egy van. Most rendezvényközpontként üzemel, a múlt hétvégén éppen régi pénzérme börze volt benne. Ez a Pavillon Josephine.
Na nem a Luc Besson Nikitája miatt, hacsak úgy nem, hogy neki is Bonaparte Napóleon felesége miatt lett Josephine a fedőneve. Ez a pavilon köztudottan róla kapta a nevét. A kéményein ennek is gólyafészkek és bennük gólyák. Az előterében “fűre lépni tilos”, de van annyi elfoglalható füves terület amúgy, hogy ez a pár méternyi nem hiányzik senkinek. Virágágyások övezik körbe, és ösvények szelik át. Múzeum nincs, vendéglátóhelyek a sportközpontban, de fagyis, meg palacsintázó, na meg barbapapa (mármint cukorvatta) a park bejáratánál és a tó feletti átjárónál is vásárolható.
Másfelől kissé botanikus kert is, a különlegesebb növények (akár fák, akár cserjék, akár éppen rózsabokor) előtt ismertető tábla áll az egész területen, de azért lehet focizni mellettük (most már nem a Pavilon környékén vagyunk). Sok-sok kölönféle fajtával beültetett rózsakert is van egy egész nagy területen, most még csak a csupasz tövek állnak ki a földből, de bizonyára kellemes lehet azon a részen üldögélni, amikor virágoznak. Direkt sok padot is raktak köréjük.
Az egészet szépen rendben tartják, ápolják. És elfér némi graffiti is azért itt-ott, nem kell túlzásokba esni…
