… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Azon gondolokodom, míg várakozom az iskola előtt és elnézem ezt a feliratot (“life”, vajon kinek juthatott eszébe pont az általános iskola előtti járda betonjába vésni?), hogy hát tényleg… az élet… az életem… ilyen az életem… milyen az életem? Hányféle iskola előtt várakoztam már (hányféle) gyerekemre, és akkor már a sajátjaim is eszembe jutnak (mármint az … Olvass tovább
Mivel tegnap este, ahogy a strandolás után (vicces, eddig a suli után kibicikliztünk a Contandes-ba, emlékeztek, a zsidó negyed nagy parkjára, Strasbourgban, most meg kimegyünk a tenger- akarom mondani: óceánpartra) hazagurultunk, a ház előtt bedöglött (a frissen vásárolt használt) autónk, rendes tőle azért, hogy még hazahozott minket, így csak az lett a feladat ma reggelre, … Olvass tovább
Mivel tegnap írtam egy bejegyzést (is, azon felül, hogy izzítottam az ima-, meditáció-, energia- kinek mi,- csatornáitokat) a “Franciák Polinéziában” nevű FB-oldalra, hogy segítsenek már a “régiek” egy kicsit eligazodni: autó nélkül lehet-e itt élni, s ha tényleg nem, akkor bérlés, vagy vásárlás? hogy iskolát hogy kell választani a gyerekeknek: magán, vagy állami, lakhely szerinti, … Olvass tovább
Még az utazásunkhoz visszatérve – az első itteni benyomásokról majd később -, azért ez egészen döbbenetes, nem?, hogy nagyjából 2×10 óra utazással eljuthatunk a világ másik felére… egészen érthetetlen és felfoghatatalan… amikor elindulsz, akkor összeszorul a szíved (gyomrod), és amikor megérkezel, akkor meg elönt egyfajta eufória…Mint a szülésnél (bocs): amikor elkezdődik, elkap kissé (vagy nagyon) … Olvass tovább
Mivel a héten elkezdődik az iskola – Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma – lakhelyről szóló igazolás birtokában – végre körbefussam (akarom mondani: körbeautózzam) a szóban forgó intézményeket, és beirassam a gyerekeket.Szóval így: a hegy lábánál, amelynek tetején áll az a ház, ahol majd … Olvass tovább
Mostantól nincs több óvodás gyerekem, az utolsó is beiskolázódott (uh… de rosszul hangzik ez így),szóval ez az én legkisebbem,ez a kis édes, drága, fogatlan banya, ma elsős lett az Arue-i Tamahana Általán Iskolában (uh… ez is rosszul hangzik?! 😀),szóval megkezdte iskoláit Francia Polinéziában, Tahiti szigetén,és most nem is tudom eldönteni, ennél nagyobb mutatvány volt-e, ahogy megszületett, vagy ezzel … Olvass tovább
Mivel a hátsó udvarunk nagyon pici, és egyre jobban lombosodnak a fák is, amelyek “belelógnak” (igen, igen, az is, amelyik hamarosan eltakarja előlem az íróm ablakát, már nem sokáig, de most még belátok hozzá), elég gyötrelmes a kb 2×2 méternyi légtérben ütögetni a tollaslabdát. Vagy átütjük a szomszéd udvarba (ilyenkor a gyerekek boldogan másznak át … Olvass tovább
Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak már végre. Közel három hónapja hagytam ott szombaton és vasárnap is, karácsony napján is, szilveszter vagy újév napján is, március 15-én is meg az összes hétköznapon a családom, akik a reggelihez készültek éppen, és … Olvass tovább
Bár a hétvége tulajdonképpen úgy telt, mint bármelyik másik, azért mégis mindannyian tudjuk, hogy nem olyan, mint bármelyik másik. Holnaptól minden máshogy lesz, mint egyébként. Mivel heten vagyunk egy kicsi lakásban, és ebből három generáció: szülők, fiatal felnőttek és kicsi gyerekek, nagyon fegyelmezetteknek kell lennünk, ezt is mindannyian tudjuk. Azzal kezdtük ma, hogy rendet raktunk. … Olvass tovább
Tegnap ezen az utolsó nyilvános eseményen, ami az orgonisták tanszaki koncertje volt a konzervatóriumban, elgondolkodtam kicsit… Na, nem éppen Bendi kezdő (de nagyon ügyes) játéka merített révületbe, a sok éve orgonázó nagyoké sokkal inkább, de azt hiszem, a helyzet maga, hogy leültem egy fél órára tétlenül, csak nyitott füllel (és talán lélekkel), egyszerűen attól… Szóval … Olvass tovább