… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Még az utazásunkhoz visszatérve – az első itteni benyomásokról majd később -, azért ez egészen döbbenetes, nem?, hogy nagyjából 2×10 óra utazással eljuthatunk a világ másik felére… egészen érthetetlen és felfoghatatalan… amikor elindulsz, akkor összeszorul a szíved (gyomrod), és amikor megérkezel, akkor meg elönt egyfajta eufória…Mint a szülésnél (bocs): amikor elkezdődik, elkap kissé (vagy nagyon) … Olvass tovább
Mivel a héten elkezdődik az iskola – Thierry-nek ma volt az első napja, holnap Bendi indul, szerdán a lányok is -, épp időszerű volt, hogy ma – lakhelyről szóló igazolás birtokában – végre körbefussam (akarom mondani: körbeautózzam) a szóban forgó intézményeket, és beirassam a gyerekeket.Szóval így: a hegy lábánál, amelynek tetején áll az a ház, ahol majd … Olvass tovább
Mostantól nincs több óvodás gyerekem, az utolsó is beiskolázódott (uh… de rosszul hangzik ez így),szóval ez az én legkisebbem,ez a kis édes, drága, fogatlan banya, ma elsős lett az Arue-i Tamahana Általán Iskolában (uh… ez is rosszul hangzik?! 😀),szóval megkezdte iskoláit Francia Polinéziában, Tahiti szigetén,és most nem is tudom eldönteni, ennél nagyobb mutatvány volt-e, ahogy megszületett, vagy ezzel … Olvass tovább
Hat éve ilyentájt már annyira vágytam arra, hogy ne kelljen elmennem otthonról egyáltalán. Három hónapja csak arra vágytam, hogy otthon maradhassak már végre. Közel három hónapja hagytam ott szombaton és vasárnap is, karácsony napján is, szilveszter vagy újév napján is, március 15-én is meg az összes hétköznapon a családom, akik a reggelihez készültek éppen, és … Olvass tovább
Bár a hétvége tulajdonképpen úgy telt, mint bármelyik másik, azért mégis mindannyian tudjuk, hogy nem olyan, mint bármelyik másik. Holnaptól minden máshogy lesz, mint egyébként. Mivel heten vagyunk egy kicsi lakásban, és ebből három generáció: szülők, fiatal felnőttek és kicsi gyerekek, nagyon fegyelmezetteknek kell lennünk, ezt is mindannyian tudjuk. Azzal kezdtük ma, hogy rendet raktunk. … Olvass tovább
Tegnap ezen az utolsó nyilvános eseményen, ami az orgonisták tanszaki koncertje volt a konzervatóriumban, elgondolkodtam kicsit… Na, nem éppen Bendi kezdő (de nagyon ügyes) játéka merített révületbe, a sok éve orgonázó nagyoké sokkal inkább, de azt hiszem, a helyzet maga, hogy leültem egy fél órára tétlenül, csak nyitott füllel (és talán lélekkel), egyszerűen attól… Szóval … Olvass tovább
Tulajdonképpen, amikor a három fiam után egy lányom is született, azt lehetett volna gondolni, hogy így kerek az egész minálunk. A hat páros szám, mindent szépen pontosan el lehet osztani, pont hatan tudjuk körülülni az asztalt, mindenki kettesével van: a szülők is, a két nagy is, a két kicsi is. Egy ideig én is jól … Olvass tovább
Volt nemrégiben a koraszülött-újszülött osztályon dolgozók világnapja. És jóval előtte a Kenguruzás Világnapja is.
A következő év januárjában ismét kisbabát vártunk. Amikor a hatodik hét letelt, azt hittem, nyert ügyem van. Örömmel számoltam a heteket, sőt, a napokat, amelyeket várandósan töltöttem, már a hasam is kezdett szépen alakulni. Aztán a 16. hét táján a reggeli ágyazáskor egy tenyérnyi vért találtam a lepedőn, az én felemen. Hívtam Ágit. Jaj, nem jó … Olvass tovább
Pontosan Simon hatodik születésnapján csináltam meg a tesztet, egy csütörtöki nap volt, ugyanaz a napsütéses, meleg május, mint amikor született. Szóval a teszt: ott a két csík. Úgyis tudtam már, de mégis. Jó látni azt a két csíkot. Mutatom T-nek este, amikor hazajön. Örülünk. Másnap délután vérezni kezdek. Aki átélte, tudja, milyen érzés. A tanács: feküdjek, pihenjek, … Olvass tovább