… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Gaya egy 9 éves kislány, aki a nagypapájával él egy kis házban a dombtetőn. Azelőtt a dombot sűrű erdő vette körül, de a nagypapa sorra kivágta a fákat, hogy legyen mivel begyújtani, meg aztán, hogy messzebbre ellásson… Aztán egy nap, hiába mennek a kútra vízért, nincs benne víz. Értetlenül nézik, a nagypapa szerint biztos a … Olvass tovább
Wangari Maathai, azaz Mama Miti, a fák anyja, az első afrikai nő (és egyben környezetvédő), aki Nobel békedíjat kapott, 2004-ben. Kislány korában a hegyek, amelyek a szülei farmját övezték, gyönyörűen zöldelltek. Elég volt hozzá öt év – amíg ő egyetemi tanulmányait végezte az otthonától messze, Amerikában – hogy a vidék gyökeresen megváltozzon: az erdőket mind … Olvass tovább
Öt éve nem vasárnapra esett május ötödike. Hanem talán hétfőre… vagy péntekre…? Nem is tudom. Csak utána kellene néznem, ha már nem tudom kapásból fejben kiszámolni, de nem érdekel annyira (és ezt örömmel nyugtázom.) A dátumot azért azt hiszem örökre megjegyeztem, most még nem tudom, lesz-e majd olyan év, amikor már nem jut eszembe: aznap … Olvass tovább
Hallom, felétek már itt az anyák napja. Errefelé május végén van. Ezek a mesék, vagy kis jelenetek, éppen nem kimondottan anyák napjára készültek. Hanem csak úgy, de azért illenek a témához. Meg nekem azért is tetszenek, mert – hogy is mondjam? – annyira “más” némelyik, mint ami nálunk megszokott… Hm? Ez itt, például: A Pomme … Olvass tovább
Eliza újságjának 2016-os júniusi számában volt benne, de akkoriban valamiért nem vágtuk ki, nem csináltuk meg. Bizonyára azért – akkor most töredelmesen bevallom – én nem vagyok az a barkácsolós anyuka. Nem is tudom, milyen csillagállásnak kell ahhoz lennie, hogy én ilyesmibe belevágjak. Nem kötök, nem horgolok, még csak nem is varrok, és nem vagyok … Olvass tovább
A tél végi hosszas utazásunk alkalmával készült ez a kép, este 8 körül. Itt már az ötödik vonaton ülünk reggel 7 óta. Az egyik aznap reggel kezdte olvasni a könyvét, mire utazásunk végére érünk, annak is a végére ér. A kisebbek nem haladnak ilyen gyorsan (a vonat velük is ugyanúgy, csak ők nem az olvasásban), de … Olvass tovább
Az általános iskolában, ahova a “közepes” gyerekeim járnak, és ami egy épület az óvodával (ahova meg a legkisebb jár), csak másik épületszárny, ilyen kiskönyvtár található. Az órarendben van – bár órarend ugyebár nincs – a heti rendszerességű könyvtár látogatás: ott olvasnak egy délelőttön át a gyerekek, és kölcsönözhetnek is. Miközben persze az osztályban is vannak … Olvass tovább
A régebbi olvasóim már ismerik a történetet, amit egyszer a lakásunk kapcsán meséltem. Itt olvasható teljes egészében, de idemásolom azt a részletét, ami most lényeges belőle: … nemrégiben álmodtam olyat, amire egészen pontosan emlékeztem másnap reggel is és azóta is. A mostani lakásunk épületének kicsi udvarán (még nem jártam benne, mert csak az alsó lakásokból … Olvass tovább
… című könyv pontosan az a fajta, ami a könyvtár gyerekrészlegén található az albumok között, ezért gyanútlanul kikölcsönzi az ötéves. Aztán otthon elkezdjük neki felolvasni, ő egy szót sem ért belőle (a 10 és az alatti korosztály), nem is nagyon értékeli, sőt egy idő után idegesíti, hogy mi ez a hülyeség, ellenben mi, szülők szétröhögjük … Olvass tovább
Futótűzként terjed a novellanyomtató-autamata híre Magyarországon, a Könyvesblognak hála. Érthető: magam is hasonlóan lelkesedtem, amikor nyolc hónappal ezelőtt először találkoztam vele a városban. Azóta kicsit hozzászoktam: több is van a bevásárlóközpontban, (ahol ritkán járok, de ha egyszer-egyszer mégis, olyankor hozok egy-egy novellát magamnak), egy a pályaudvaron is (ott sűrűbben járok), de a lelkesedésem a hozzászokástól … Olvass tovább