… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Ha egyetlen nevet mondhatnék arra a kérdésre, hogy ki a legkedvesebb francia illusztrátorom, bajban lennék, mert borzasztó nehezen választanék a jónéhány “legkedvesebb” közül. De lehet, hogy ha tényleg csak egyetlen egyet lehetne, akkor mégis Olivier Latyk nevét mondanám (vagy Magali le Huche-ét? Vagy Ilya Green-ét? Vagy Rébecca Dautremer-ét? Vagy…? Vagy…?) Mindegyiket más miatt szeretem nagyon, … Olvass tovább
A gyermekkönyvek nemzetközi napjára, ami egyben a meseírás napja is, (na és nem mellesleg a nővérem születésnapja) tartogattam a könyvek tündéréről szóló egészen gyönyörűséges albumot. Nem is csodálkozom, inkább újra rácsodálkozom, hiszen ezt is az az Agnès de Lestrade írta, aki A nagy szógyárat, és az az Olivier Latyk illusztrálta, akiről emitt (is) ódákat zengek. … Olvass tovább
A parkolóautomatákon jelentek meg a minap ezek a kis fecnik: “Próbálja ki a bicajt, szebb…!”… vele az élet? Vagy szebb, mint az autó? Vagy szebben mutatunk rajta? Vagy szebbnek látjuk vele a világot? Bármelyik, vagy mindegyik: értse, ki hogyan akarja, az ábra mindenesetre világos(abb), ha nem is szebb… 🙂 : az autó szennyez, a bicikli … Olvass tovább
Na, ha a komposztáló felől találtál ide, akkor annak a templomnak és szerzetesi rendháznak a környékét már ismered. (Ha nem, a beágyazott link alatt megtalálod.) A hozzánk közelebb eső templomnál, ahol viszont nincs komposzt, helyette roller-, gördeszka- vagy görkorcsolya-, és (kisebbeknek) bicikli-pálya. Mivel hatalmas a tér előtte, meg mellette a sétáló-utca, ezért ilyesmire szokták használni … Olvass tovább
Ez egy közösségi komposztáló az egyik templomkertben, a kerületi könyvtár közvetlen szomszédságában, a játszótér mellett. Tök jó, így amikor az ember misére megy, vagy a játszóra a gyerekekkel, vagy a könyvtárba, viheti a komposztálnivalóját is… Egyébként csak szombat délelőtt vannak a ládák nyitva, máskor le vannak lakatolva. De a közösségi hangulat szombat délelőtt tényleg a … Olvass tovább
Ma öt éve hazaérkeztünk. Mármint Sarolt járt először otthon… A szülés után 111 nappal végre kisbabával együtt mentem haza, nem nélküle. Megszületett az egyik bátyja születésnapjára, erről itt írtam, és hazaérkezett egy másik bátyja névnapjára (amit akkor sem ünnepeltünk meg), ami ma van. A kettő közti eseményekről meg részben itt, meg itt is írtam már, … Olvass tovább
Ezzel az írással kicsit (nagyon) mélyebbet nyitok családom dekoltázsán (amiről a főoldalamon írok), de ez a téma nem megy máshogy. 2018. november 30-án egy másik fórumon jelent meg, amikor még nem volt saját blogom. Azért hozom át ide is éppen ma, mert ma meg már itt írok arról, hogy szintén öt évvel ezelőtt, ezen a … Olvass tovább
Mivel ma ismét sztrájk volt a közoktatásban nálunk, (csak most más okból, mint a múltkor), minden iskolás itthon volt egész nap. Ettől mindjárt olyan érzése van mindenkinek, mintha vasárnap lenne, úgy is telik a nap: legalább fél 10-ig az ágyban olvasnak, aztán közel délig pizsamában lógnak. De azért mégis más az ilyen “potya-szabadnap”, mint egy … Olvass tovább
Első itteni színházi élményemről még nem írtam, pedig még decemberben volt. Épp akkor, amikor a strasbourgi lövöldözés történt a karácsonyi vásárban. Elsodortak (azok) az események, és a figyelem is máshol volt. Azóta meg nem tértem vissza rá, pedig többször is akartam. Most lett ismét aktualitása az előadásnak, ami megteremtette az alkalmat. Egy klasszikafilológussal a háztartásban … Olvass tovább
Tegnap a vacsoraasztalnál szó szót követett – mint rendesen – és valahogy kilyukadtunk oda – mint elég gyakran -, hogy valamelyik már hozza is a könyvet, ami épp illik a felvetett témához. Mi már hetek óta ezt lapozgatjuk, nézegetjük, olvasgatjuk, (lassan vissza kellene vinni a könyvtárba, csak olyan nehezen válunk meg tőle) de Simon – … Olvass tovább