… a kivágás, amit én nyitok a világra.
Ez itt Jean-Claude Mourlevat (a kedvenc íróm) meg én, az Esztergomi bazilika kilátójában. Ez mondjuk tökéletes kép volna a Le combat d’hiver magyar kiadásának borítójára (legfeljebb minket kell lecserélni két kamaszra), ami az egyik nagyfiam jóvoltából került a kezembe: Nekem mindig el kell olvasnom Máté után a könyvet, amit jónak talál. Így olvastam a … Olvass tovább
Elizáék ma a Kortárs Művészeti Múzeumban voltak az osztállyal (azt hiszem, ott is fotóztak valamit, de részleteket nem sikerült megtudnom), ami eléggé felháborítja már a Bendit, mert ők alig mennek valahova, miközben Elizáék meg tényleg csak minden másnap ülnek az osztályteremben (vagy még akkor sem, tekintve, hogy holnap meg az Operába mennek délelőtt és mivel … Olvass tovább
Bár már mindkét nyelven nagyon jól olvasnak, azért még nem akarnak/-unk lemondani arról, hogy mi is felolvassunk nekik, így aztán váltakozva egyszer egy magyar könyv tőlem, aztán egy francia jön az apjuk felolvasásában. Most éppen A princetta és a kapitány megy, amitől aztán úgy tepernek esténként, hogy öröm nézni: “Siess már fürdeni, Eliza, húsz perc … Olvass tovább
Nézegetem a gyerekek füzeteit, érdekes, itt élvezettel teszem ezt is, (na de még így sem csinálom gyakran…), mert Elizáéban mindig van valami idézet, szállóige, közmondás minden lecke előtt. Ilyenek, hogy “Veni, vidi, vici (Jules César)”, vagy “Cogito, ergo sum (Descartes)” vagy a “Minden út Rómába vezet”, vagy a “Jól csak a szívével lát az ember” … Olvass tovább
Egy éve épp mostanában (a nőnapra) jelet meg Julie Gautier apnoébajnok és mélyvízi filmes “Ama” című filmje. Semmit sem veszített szépségéből, sem hatásából. Most is lélegzetelállító, szó szerint, mint elsőre volt. “Egy szöveg nélküli történet, amelyet mindenki saját élményei, tapasztalatai alapján értelmezhet. Csak sejtet, semmit sem ír elő. A legnagyobb fájdalmam akartam kifejezni ebben a … Olvass tovább
Viszem az abszolút kedvenc könyvemet Serge Blochtól dedikáltatni Serge Bloch-kal. Sorra kerülök: “-Mademoiselle, s’il vous plaît! “- Mire én zavartan: öööö (ez – bár magyarul van, elég franciásan hangzik). Erre gyorsan helyesbít: “Où bien, madame?”- én erre: – “Oui, malheurese… öööö “(már megint)… “Non. Heureusement: oui, madame. Je voulais dire malheureusement, mais finalement je … Olvass tovább
Ez a helyes rózsaszín űrállomás kérem az óvoda könyvtára. Csak az óvodáé, az iskolásoknak másik van a saját épületszárnyukban, azt is mutatom majd. Bár az iskolások mindig irigykednek erre a babzsákok meg a párnák végett, de az övékében meg kanapék vannak. Heti kétszer, de legalább egyszer minden ovis csoport (és iskolás osztály is) programszerűen … Olvass tovább
Amikor a Sarolt három hónap intenzív osztály után (amiről itt írtam) a gyereksebészeti osztályra került át, már bent maradhattunk vele éjszaka is. Egy széken lehetett ülni… A földön feküdni nem, nem volt rá hely, meg amúgy is… útban lett volna egy fekvő ember a földön a személyzetnek. És akkor Bendi is úgy lebetegedett, hogy szintén … Olvass tovább
Ma azt mondja egyszer csak a Sarolt (egy jó ideje most újra, de nem először), hogy “de anyu, tudod mi hiányzik nagyon, és ami csak Magyarországon van?” (A kisebbek szoktak időnként mondani egy-egy olyan dolgot, ami itt nincs, de ott jó volt.) Mondom: nem, mi az? “Hát tudod, amire annyit táncoltam!” – Táncoltál? táncolós helyre … Olvass tovább
Amikor a nyár közepén találtunk egy megfelelő lakást, amit ki is vettünk, akkor következhetett csak a gyerekek beíratása az iskolába, óvodába. Ezek ugyanis nem választhatóak, a lakhely szerintibe osztja be őket az önkormányzat, és oda kötelesek is felvenni őket. Szóval nagy válogatást és utánajárást nem igényelt, és ezen felül az is jó benne, hogy biztosan … Olvass tovább